Ha valaki arra tippelt, hogy a szokásnak nem sok köze van a kereszténységhez, az jó úton jár, hiszen ahogy maga a téli napforduló megünneplése is jóval régebbre nyúlik vissza, mint a keresztény vallás, úgy az örökzöldek használata is évszázadokkal korábbi hagyományokra tekint vissza. Ahogy a Live Science-en megjelent cikk írja, az ókori Egyiptomban Ré napistent, a Római Birodalomban pedig a Szaturnáliát (valamint később Minthrászt és Sol Invictust) ünnepelték az örökzöld növények ágaival, amit – mivel nem hullajtja a lombját – az élet jelképének tekintettek.
A reformáció komoly szerepet játszott a karácsonyfa elterjedésében, a katolikus egyház ikonográfiájától elszakadni igyekvő egyház ugyanis a karácsonykor megszokott betlehemi dekorációt is feldíszített fenyőfára cserélte a templomokban.
A karácsonyfa útja innentől sem volt diadalmenet, Angliában például az 1650-es években a puritánok betiltották a szerintük a bibliai hagyományokhoz nem illő szokást, így a karácsony más elemeivel együtt a karácsonyfáknak is menniük kellett. Cromwell uralkodása alatt Londonban járőrök is ellenőrizték, hogy mindenki betartja-e a tilalmat, és ha például valahol karácsonyi lakomát találtak, azt egyszerűen elkobozták.
Az otthoni karácsonyfa állításának hagyománya Angliában csak az 1800-as évek derekán terjedt el az anyai ágon német származású Viktória királynőnek köszönhetően: 1848-ban a Illustrated London News-ban jelent meg egy illusztráció, amint a királynő a családja körében egy karácsonyfát díszít a Windsori kastélyban, ennek hatására pedig a szokás szinte pillanatok alatt terjedt el az országban, majd pedig a teljes angol nyelvterületen.
