Idén júniusban volt 300 éve, hogy megszületett a modern közgazdaságtan atyjának tekintett skót közgazdász-filozófus, Adam Smith, aki 1776-ban, A nemzetek gazdagsága című művében írta le sokáig uralkodó nézetét a pénz kialakulásáról. Eszerint a korai civilizációkban először az áruk pénz nélküli, közvetlen cseréje (barter) jelent meg, aztán ebből fejlődött ki a pénz mint csereeszköz. Ezt valahogy úgy kell elképzelni, hogy a kecskehúst megkívánó mezopotámiai gazda kiment a piactérre, és addig járt az emberek között, amíg nem talált egy kecskeárust, akivel meg tudott egyezni egy állat egységnyi árpára való cseréjéről. Smith és követői szerint mivel túl nagy volt az ilyen tranzakciók esetlegessége (mennyi az esélye, hogy egy kecskére vágyó és árpát kínáló ember találkozik egy kecskét kínáló és árpára vágyóval, akivel aztán az adagokban is meg tud egyezni?), idővel találni kellett valamit, ami helyettesítheti a konkrét árukat, így kialakult az egységes, értékálló pénz, majd később a hitelezés rendszere.
Annak pedig lassan három éve, hogy 59 éves korában elhunyt az amerikai antropológus, David Graeber, aki 2011-ben megjelent, Adósság: Az első 5000 év (magyarul valójában máig kiadatlan, Debt: The First 5000 Years) című könyvében igyekezett a feje tetejére állítani Smith elméletét. Szerinte ugyanis éppen fordítva alakultak ki ezek a gazdasági folyamatok, és a korai társadalmak eleinte a szolidaritás és a kölcsönösség jegyében, központilag osztották el a javakat egymás között. Az volt a közmegegyezés, hogy ha a valakinek birkára volt szüksége, akkor a közösség egy, felesleges birkával rendelkező tagja adott neki, így ő cserébe tartozott a másiknak – tehát a hitelező-adós rendszer jött először, és csak aztán a pénz. Na és a barter? Az nem is volt. Graeber legalábbis azt állítja, hogy a rendelkezésre álló történeti és antropológiai kutatások nem bizonyítják, hogy a barter valaha is elterjedt formája lett volna az árucserének, így a modern közgazdaságtan alapvető pénzfelfogása szerinte egy mítoszra épült. A könyv megjelenésekor egy interjúban elmondta: „A valódi kérdés tehát nem az, hogy a barter hogyan generál valamilyen csereeszközöket, amikből aztán kialakul a pénz, hanem az, hogy a tágabb értelemben vett »jövök neked eggyel« mikor változott egy precíz mértékrendszerré – vagyis: pénzzé mint elszámolási egységgé.”
FORRÁS: https://qubit.hu/2023/07/24/hogyan-lett-penz-az-aranybol-es-mit-er-a-penzunk-arany-nelkul
