A valláskutatókat és a mindenkori valóságra kritikusan reflektáló hívőket nem lepte meg a népszámlálási eredmény, a hatalmon lévő állami és egyházi vezetőket, valamint a körükhöz tartozó ideológusokat ezzel szemben sokkolta. A hazai politikai kereszténység látványosan megbukott, miközben az egyháznak olyan hajónak kéne lennie, amely nem luxusjacht és nem is lélekvesztő, hanem amelyen emberek „kifogására” kiképzett halászok dolgoznak.
Majdnem felére csökkent a vállaltan katolikusok száma Magyarországon az elmúlt húsz évben, és majdnem hasonló arányban csökkent a reformátusoké is, derült ki a 2022-es népszámlálásból. A korábbi vallásszociológiai kutatások hasonló, de bizonyos szempontból még ennél is pontosabb képet kínáltak, mert ezekben sokkal kisebb volt a nem válaszolók aránya. A kérdezettek ugyanis szívesebben válaszoltak a kutatóknak, mint a hatóságoknak. Már 2014-ben figyelmeztették a kutatók az illetékeseket, hogy a vizsgált 22 európai ország közül hazánk már az élbolyban van a semmilyen felekezethez nem tartozó 16–29 év közötti fiatalok arányát tekintve. Csakhogy a valláskutató – József Attilát parafrazálva – „hasztalan vonít”.
Bár sem az elvilágiasodás, sem az esetlegesség, sem a változékonyság rohamos növekedése nem tekinthető feltétlenül visszafordíthatatlan tendenciának, a vallásosság, a vallásgyakorlás, az egyházhoz tartozás csökkenése a katolikusok körében Európában már 40-50 éve masszív tendencia. Ennek a kontextusa azonban nem az istentelen liberalizmus, mint azt a „nemzeti-keresztény” kármentők hangsúlyozzák.
forrás: https://telex.hu/velemeny/2023/10/15/kamaras-istvan-szemlelek-szinodus-sorozat
