Magyarország teljes energiafelhasználása 2020 óta csökken, de ez nem a fogyasztók attitűdjének kedvező irányú változására vezethető vissza, hanem az elmúlt évek gazdasági és politikai eseményeinek hatásaként fogható fel, így az új ambiciózus uniós célkitűzések elérése továbbra is jelentős beruházásokat igényel.
Hazánk villamosenergia felhasználása 2010 és 2020 között 14%-kal emelkedett, mely azért sem szerencsés, mert Magyarország jelentős mértékben külföldi villamosáram importra szorul, ebben pedig várhatóan a Paksi Atomerőmű bővítése sem fog jelentős változást hozni. Magyarország energiaimportja nemcsak a villamosáramra, hanem a földgázra és a kőolajra is kiterjed, így nem véletlen, hogy a 2030-ra elérendő célok fókuszában a megújuló termelés növelése és az importfüggőség csökkentése áll.
Az uniós országok energiapolitikája nem kizárólag tagállami hatáskörbe tartozik, így Magyarországnak – uniós tagországként – szem előtt kell tartania az Unió által lefektetett szabályozási keretet energiapolitikája kialakítása során.
Az uniós szabályozási keret
Bár a mai Európai Unió alapját megteremtő alapító szerződések közül kettő – az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó Párizsi Szerződés és az Európai Atomenergia-közösséget (EURATOM) létrehozó Római Szerződés – is az energiapolitika köré épült, az energiapolitikai kérdések egészen a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatályba lépéséig tagállami hatáskörben maradtak.
A Lisszaboni Szerződéssel az energiapolitika része lett a közös politikáknak. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) a megosztott hatáskörök közé sorolta be az energiapolitika területét. A megosztott hatáskör azt jelenti, hogy az adott területen mind az EU, mind pedig a tagállamok alkothatnak és elfogadhatnak kötelező erejű jogi aktusokat. A tagállamok csak akkor gyakorolhatják e hatáskörüket, ha az Európai Unió nem gyakorolja a hatáskörét, vagy lemond annak gyakorlásáról. Ugyanakkor valamennyi tagállam megőrzi a jogát az energiaforrások kiaknázásására vonatkozó feltételek meghatározására, továbbá a különböző energiaforrások közötti választásra és energiaellátásuk általános szerkezetének meghatározására. A Lisszaboni Szerződésben megjelenik a szolidaritás fogalma is, amelynek értelmében amennyiben az Unió területén súlyos nehézségek merülnek fel az energiaellátás területén, a tagállamok kisegítik egymást.
