A fenntarthatóság kihívásaival egyre jobban küszködő hazai nyugdíjrendszer kapcsán joggal merülhet fel a kérdés, hogy meddig tartható meg a 2021-2022-ben visszahozott 13. havi nyugdíj. Ki lehet-e fizetni minden év februárjában egyhavi olyan plusz nyugellátást, amelynek nincs járulékfedezete? Még aggasztóbb a helyzet, ha a teljes képhez hozzávesszük azt is, hogy a nyugdíjrendszerben létezik egy rejtett 14. havi nyugdíj is, de ezt csak a hölgyek kaphatják meg a nők kedvezményes nyugdíja révén. A 2011-ben bevezetett Nők40 finanszírozási igénye ugyanis idén nagyságrendileg ugyanannyiba kerül, mint a 13. havi nyugdíj. A plusz egyhavi nyugellátást övező problematikus kérdésekről szóló kétrészes cikkem első része annak bemutatásáról szólt, hogy a 13. havi nyugdíj és a Nők40 lényegében miként nullázta le a nyugdíjrendszerben 2010 és 2013 között bevezetett szigorítások stabilizáló hatását. Ebben a második részben pedig azt mutatom be, hogy a 13. havi nyugdíj, illetve a nyugdíjemelés egységes százalékos mértéke miként növeli a szegényebb és gazdagabb nyugdíjasok közötti szakadékot.
A nyugdíjas társadalom szétszakadása az utóbbi évtizedben veszedelmesen felgyorsult. A folyamatot a 13. havi nyugdíj visszahozatala kifejezetten turbófokozatba lökte, mivel ez a juttatás mindenkinek a saját nyugdíja (vagy egyéb jogosító ellátása) alapján jár.
Az a nyugdíjas, akinek havi 100 ezer forint a nyugdíja, éves szinten 1,2 millió forint nyugellátást kap, amely a 13. havi nyugdíjjal éves szinten 1,3 millió forintra nő. Annak a nyugdíjasnak viszont, akinek havi 500 ezer forint a nyugdíja – vagyis éves szinten 6 millió forint nyugellátást kap – a 13. havi nyugdíjjal éves szinten 6,5 millió forintra nő a nyugdíjbevétele. Ennek következtében a két nyugdíjas között a jövedelmi különbség 4,8 millió forintról (6 millió mínusz 1,2 millió) 5,2 millió forintra (6,5 millió mínusz 1,3 millió) nő.
A 13. HAVI NYUGDÍJ CSAK AKKOR LEHETNE MÉLTÁNYOS JUTTATÁS, HA ÁTGONDOLT SZOLIDARITÁSI ÚJRAELOSZTÁSI ELEMEKET IS TARTALMAZNA
