A hidegháború utáni korszak az 1990-es évek elején a globális békéről alkotott elképzelésekkel kezdődött, és jelen állás szerint három évtizeddel később a globális háború növekvő kockázatával ér véget. Ma Európa generációk óta a legpusztítóbb katonai konfliktust éli át, és érez közben fenyegetettséget a még ennél is nagyobbra. Összeállításunkban azt vizsgáltuk meg: hogyan hasonlítanak a mai regionális háborúk a II. világháborút kiváltó konfliktusokhoz?
Az Izrael és a Hamász közötti brutális harc erőszakot és instabilitást szül a Közel-Keleten. Kelet-Ázsia szerencsére nem áll háborúban. De nem is éppen békés, mivel Kína kényszeríti szomszédait, és történelmi ütemben halmozza fel katonai erejét. Ha sok amerikai nem veszi észre, milyen közel van a világ ahhoz, hogy heves, egymásra épülő konfliktusok pusztítsák el, az talán azért van, mert elfelejtették, hogyan jött létre az utolsó globális háború – írja a Foreign Affairs hasábjain megjelent elemzésében Hal Brands, a Johns Hopkins Egyetem professzora, az American Enterprise Institute vezető munkatársa.
Amikor az amerikaiak globális háborúra gondolnak, általában a második világháború jut eszükbe – vagy a háborúnak az a része, amely Japán 1941. decemberi, Pearl Harbor elleni támadásával kezdődött. E támadás – és Adolf Hitler ezt követő, Egyesült Államok elleni hadüzenete – után a konfliktus egyetlen, mindenre kiterjedő harc volt a rivális szövetségek között a globális csatatéren. A II. világháború azonban az Európától az ázsiai csendes-óceáni térségig terjedő kulcsfontosságú régiókban az elsőségért folytatott, lazán összefüggő küzdelmek hármasaként kezdődött – olyan küzdelmekként, amelyek végül globálisan csúcsosodtak ki és fonódtak össze. Ennek az időszaknak a története feltárja a háború sújtotta világban a stratégiai egymásrautaltság sötétebb aspektusait. Kellemetlen párhuzamokat mutat azzal a helyzettel, amellyel Washington jelenleg szembesül.
